Gondolatok a skatulyázásról.

 Vannak a sztárok. Vannak az „árnyékban alkotók”, vannak a „legjobb ismeretlenek” (e két meghatározás saját leleményem), s ki tudja hány közismert skatulyát szült már, a dolgát mindig csak könnyíteni kívánó „ért? utókor”. Persze a mindenkori kortárs is szívesen, s?t menthetetlenül skatulyázik.

 T. Szabó László alaposan megdolgoztatja a – kényszeresen – skatulyákba gyömöszöl?ket. Segítségükre sietek, amikor saját meggy?z?désemet – élve az alkalommal – most közzé teszem. T. Szabó László „besorolására” régóta használatos skatulyát találtam: profi. Professzionális képz?m?vész. Erre a felismerésre magam is csak nemrég jutottam. Nem csoda, hiszen mindenki csak azt tudhatta róla sokáig, hogy már „régen” abbahagyta a munkát, a festést. T?le tudom, hogy 10 év (!) telt el így.

 T. Szabó László profi, aki a hosszú-hosszú évek „kihagyása”, a már-már véglegesnek t?n? elhallgatás után a fölsejl? inspirációkat megérezve és befogadva „új lapot nyit” m?vészetében, de azt is mondhatnám, új életre kelti, feltámasztja magában gyönyör? mesterségét. És téved, aki azt hiszi, hogy ott folytatja, ahol abbahagyta. Ennél sokkal többr?l van szó. Úgy érzem egy sajátos fejl?dési, érési vonalról, amely fejl?dés a kivonulás korában értelemszer?en nem ölthetett testet m?vekben, de mintegy bölcs?jeként szolgált a bekövetkez?knek. Ez a hosszú hallgatás, ez a meggy?z?nek t?n? „kivonulás”, ez a megtéveszt? passzivitás – nem lehetett másként! – hallatlan bels? éberségben, felfokozott érzékenységben és készültségben telt el. Igen, csak ezzel magyarázható, hogy az ?t újra megtaláló feladatokat, felkéréseket és megbízásokat nyugtázva problémátlanul, profi módon és magas színvonalon fogalmazza meg és készíti el újabb és újabb m?veit.

Mintha mi sem történt volna!

Vörösváry Ákos

Az Els? Magyar Látványtár (www.latvanytar.com) m?vészeti vezet?je