Gondolatok az "Aranykor emlékei" c. grafikai sorozathoz
Egyszer valahol valami visszafordíthatatlanul végzetes történt. A paloták falai leomlottak, a függ?kertek lesüllyedtek, megroggyantak. Az egykor élett?l hangos utcák, terek romjain csak a szél fütyül és az utolsó lakók nyomait rég betemette a por. A mindent belep? szürke por. Háború volt? Esetleg vulkánkitörés? Talán járvány pusztított és a kevésszámú túléll? pánikszer?en elmenekült - sorsára hagyva a várost? Vagy nem is a Földön vagyunk? Egy távoli Naprendszer ismeretlen bolygóján? Nem tudja senki sem. Romok vannak csak és rejtvények. Falmaradványok - alaprajzok. A "Királyn? - elhagyott - fürd?je", labirintus töredékek, falrajzok. Idegen istenek képmásai. Az egyszer volt nagyszer? célok minden cselekedet hiábavalóságáról? A pusztulás és születés örök körforgásának képei? Jó volna tudni a választ. De akkor hova lenne a titok?
Zoltán Sándor-dobozm?vész

Lectori Salutem!
Üdvözlet az Olvasónak! E latin beköszönt? ünnepélyességét igen helyénvalónak tartom, hiszen T. Szabó László fest?m?vész, grafikus évei pannon vidékhez köt?dnek: Tapolcán, CAESARIANA bazaltkövein szaladoztak el gyermekesztendei, a Balaton, vagyis a LACUS PELSO partján szerez egész életére kiható élményeket, itt issza be szeme a hegyek kontúrjait, iskolájába római hadiút visz föl majdnem AQUINCUM-ig, a Gellérthegyen volt található. ( Azel?tt Kelen hegyének nevezték)
T. Szabó László rajzai és különféle eljárással készült képei eljutottak távoli országokba is, ám e tájakon születtek. A Tapolcai bazaltmedence lett a legvalóságosabb m?terme, innen csupán egy kitér?t engedett meg magának, azt is egzisztenciális megfontolásból, Gy?rben dolgozott. (Egészen pontosan: ARRABONA utcáit és m?helyeit járta be, s az ott látottakat és megismerteket is hazahozta a Malom-tó kereke, mint origó közelébe megint.)
A tapolcai Nagy-tó és Kis-tó körött évezredek óta élnek emberek. A mai múzeum helyén egy úgynevezett villa rustica állt, négyszöglet? udvarán színes pávák rikoltoztak, római mázas cserépedényeken tálalták föl a finomságokat, amelyekhez itt termett a méz-sárga bor. Már majdnem aranyat mondtam, amit nem is halogatok tovább, leírom. T. Szabó László képeit, frottázsait nézve ugyanis az elveszett aranykor emléke jelenik meg el?ttem, amelynek mítoszát legalább sohasem szabad elfelednünk. Ámulok a n?i akt szépségén, bizony az is egy elveszett édent idéz föl. De az emlegetett dörzsnyomat (frottázs), önmagában, technikájának is aranykort asszociálja, ami után a régi auktorok (Vergiliusék) is vágytak. A távol-keleti ?si s (Max Ernst óta) modern európai eljárás a következ?:papírt kell vonni a metszett vagy vésett felületre, s a domborodó részek sötétebbek lesznek a halványabban/fehérben maradt ábrán. A papírlap eltakarja mindazt, amit látni szeretnénk. Viszont már végérvényesen létezik, ami még csak ezután rajzolódik szemünk elé, ha satírozni kezdjük. (Tandori Dezs? a képverseit indigóval „írta”, a végeredményt így azonnal nem pillanthatta meg. Csak utólag.) T. Szabó László annyiban tér el a hagyományosan vett frottázs-készít?kt?l, hogy az ? papírlapjai alatt még a felületek struktúrája is saját maga teremtményei. Önmagát másolja. Nem akármilyen aranykori töredékeket bíz ránk, csak olyanokat, amelyek után személyes vonzódást és nosztalgiát érez.
A kortárs m?vészet kedvel?inek éppen olyan szívesen ajánlom hát T. Szabó László els? összegzését, amelyet pályájáról készített, akár azoknak, akik Horatius-kötettel vonulnak lugasukba. S nem csupán grafikusi opuszaira, de lírai szövegeire is fölhívom figyelmüket. Ahol T. Szabó mint képz?m?vész leteszi eszközeit, kézbe veszi tollát. És ír. Verseket, vallomásokat, alkalmi üdvözléseket, de még mesét is. Mi más volna a képzeletében a söpr? valódi anyaga, mint a legtartósabb, legnemesebb, legmetafizikusabb fém: az arany! Els? képér?l szóló versét irigylem, bár csak én tudnám megfesteni így az els? szavakból rakott vallomásomat a világról és önmagamról.
T Szabó László a szépfüzetét - rendhagyó kiállítási katalógusát életér?l – der?vel forgassa minden Olvasó! Kívánom, hogy a képz?m?vész még beljebb csalogassa az érdekl?d?ket rokonszenves világba. Hadd találkozzunk további tárlatokon – a m?vekkel és egymással is!
Kelt Tapolcán 2008 karácsony el?tt.
Németh István Péter költ? - könyvtáros - irodalomtörténész (www.nemethistvan.hu)
